Gery lehúzta magáról a sötétzöld takarót, gyorsan kiugrott az ágyból, s egy hatalmasat ásított. Még mindig a szemébe sütött a nap..., érezte ahogy a fény minden erőfeszítés nélkül eléri az egész testét, s undorodva elfordult. Útálta, h. a nap megkaphatja minden porcikáját, ha úgy akarja. A nap sokszor a végtagjait akarta, volt, h. a fejét, de legtöbbször a nemi szervét, és ez felettébb idegesítette. Ilyenkor behúzta az összes vaskos sötétzöld függönyt, s elégedetten elvigyorodott. "Úgy látszik mégsem kaphat meg mindent.., én mindig túljárok az eszén."
De ilyenkor eszébe szokott jutni a többi ember is, akiket nem tudott megérteni, s felhevült gyűlölettel viseletetett" irántuk. "Miért hagyják, h. szívja, élvezze energiáikat a nap.., s egy napon majd szénné égesse a testüket?" Főleg azokra a lányokra gondolt, akik a strandon feküdve tették ki magukat a nap összes káros hatánának, de azok a háziasszonyok , s férjeik is idegesítették, akik főzés, vagy munka közben nemcsak élvezték, hanem még keresték is a fényt, a meleg, behízelgő" napsugaraklat.
Levetette alsónadrágját, majd mezetelen testére felkapott egy combtőig érő fehér pólót. Élvezte a szabadságot, ahogy nem szorongatják kedvenc helyeit érdes ruhaanyagok. A póló nem zavarta, de szándékában állt később, amikor már a nap nem süt át a sötétítőn, azt is levetni, s teljes elégedettségben önmagával leheverni a szoba parkettájára...
jane(bj |
[1-1]
|